Kisebb képernyőkön a képernyő szélén lévő információk hiányosan jelenhetnek meg.
Római Birodalom
Vissza: Ókor
Kre. 753?- kre. 510: Római Királyság
A monda szerint Róma városát Romulus és Remus alapították. Romulus é Remus madárjóslással döntöttek, s Romulus lett Róma első királya. A város alapítását a hagyomány i. e. 753-ra tette. A mondai hagyomány szerint Rómának hét királya volt. A királyság kora két szakaszra tagolódik: a latin–szabin parasztkirályok korára és az etruszk eredetű Tarquinius-dinasztia uralkodóira. Ebben a korban jelentős gazdasági–társadalmi változások mentek végbe, Róma etruszk típusú városállammá fejlődött. Róma területi hódításait az ötödik király, az i. e. 6. század elején uralkodó Lucius Tarquinius Priscus római király kezdte meg a szomszédos etruszk városok leigázásával. A királyság egészen Lucius Tarquinius Superbus római király uralkodásáig tartott. A király elűzésével szűnt meg a római királyság i. e. 510 körül.
i.e. 509/10-i.e. 29: A Római Köztársaság
Az ókori Római Köztársaság az ókori Római Királyság utódja, és i. e. 509-ben jött létre, miután a rómaiak fellázadtak, és elűzték az etruszk királyi családot. A kivívott függetlenség Rómának kezdetben politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt hanyatlást hozott. Megszakadtak a korábban virágzó kereskedelmi kapcsolatok, leálltak az építkezések. I. e. 509 körül a római köztársaság (ekkor még mint Latium vezető hatalma) szerződést kötött Karthágóval, melyben elismerte a pun állam kereskedelmi monopóliumát a Földközi-tengeren, cserébe az szavatolta Róma és szövetségesei sérthetetlenségét. Az i. e. 5.–4. század fordulóján Róma a Tiberis jobb partján is megvetette lábát. Ám Róma csak kemény harcokkal biztosíthatta fennmaradását a támadó latin törzsek és az etruszk restaurációs törekvések ellen. Az i. e. 4.–3. században Róma megszilárdította hatalmát Közép- és Dél-Itáliában. Északon visszaverték az újabb gall betöréseket, délen pedig a volscusokat szorították vissza. I. e. 348-ban Karthágó és Róma újabb szerződésben biztosította alattvalói védelmét.
i.e. 29-476: A Római Császárság
A római császárkor a Római Birodalom, mint császári birodalom az ókori Róma harmadik korszaka, ami a királyságot és a köztársaságot váltotta i. e. 29-ben és i. sz. 476-ig tartott. A birodalom ekkor érte el legnagyobb méretét és vált az ókori Európa legnagyobb hatalmává. A császárkor két nagyobb szakaszra tagolódik: a principatus (I. e. 27–i. sz. 284) és a dominatus (284–476) korára. A principatus korában a köztársasági intézmények, noha sokáig még léteztek, teljesen kiüresedtek és jóformán minden jelentőségüket elvesztették. Diocletianus (284–305) átszervezte a birodalom közigazgatását, a polgárokból alattvalók (subiecti) lettek, s a birodalom dominatusszá, abszolút monarchiává vált.
A birodalom válsága
476: A Nyugatrómai Birodalom bukása
-
A Kr. u 3. század elejétől egyre több nép támadta a Római Birodalom határait. A nagyobb támadások elhárítására hatalmas hadsereget kellett fenntartani. Ennek ellátását csak az a adók növelésével tudták biztosítani. Az is előfordult, hogy a szomszédos népek egyszerre három oldalról támadták a birodalmat.
-
A császár nem lehetett ott mindenütt. Ilyenkor hadvezéreit küldte a veszélyeztetett helyekre, akiket a győzelmek után katonáik gyakran császárrá kiáltottak ki. Ez súlyos belső harcokhoz vezetett, a császári hatalom meggyengült.
-
A nagy hódító háborúk lezárultak, így a rabszolga-utánpótlás is akadozott, gyakran nem volt, aki megművelje a földet. Ezt a gondot enyhítette az a mindinkább terjedő megoldás, hogy a nagybirtokosok szegény szabadokat is alkalmaztak bérlőként.
-
A birodalom békéjét és egységét erősítette meg Constantinus császár, amikor megszüntette a keresztényüldözést. Új császári Főváros építtetett, amelyet saját magáról Konstantinápolynak nevezett el.