Kisebb képernyőkön a képernyő szélén lévő információk hiányosan jelenhetnek meg.
Ókori Kína
Kínai bronzkor
Akkor kezdődött, amikor a sang törzs a Sárga-folyó középső és alsó szakaszát, a kitajok és a Hszia-dinasztia területeit elfoglalta, és addig tart, amíg a csou törzs le nem győzte az utolsó sang uralkodót. A sangok állama nem volt egységes királyság, legfeljebb a meghódított törzsek feletti hegemóniáról lehet beszélni, ennek ellenére is fennállt bő fél évezreden át. Jelentős korszak Kína gazdasági, kulturális és politikai fejlődésében. A Sang-dinasztia idején kezdődött Kínában a bronzkor, és az írás első emlékei is ekkor jelennek meg.
A Csou-dinasztia megalakulása az i. e. 1050 és i. e. 1025 közötti időszakra tehető, amikor is a Sang-Jin-dinasztia uralmát megdöntötte az addig vazallus csou törzs. Az i. e. 3. századig regnáló dinasztia mintegy nyolc évszázados történelmét két fő korszakra szokás osztani. Az első a Korai, vagy Nyugati Csou-kor (i. e. 11. századtól i. e. 771-ig), a második pedig a Kései vagy Keleti Csou-kor (i. e. 720-i. e. 256.)
E korszak rendkívül fontos szerepet játszott a kínai történelemben: ekkor alakultak ki azok az eszmék, hagyományok, intézmények és ideológiák, amelyek az egész későbbi kínai történelmet meghatározták. Ekkor jöttek létre a nagy kínai filozófiai iskolák, ekkor születtek azok a művek, amelyek egészen a legújabb korig mintául és hivatkozási alapul szolgáltak, ekkor alakult ki az írott klasszikus nyelv, vagyis a Csou-dinasztia idején öltött formát a sajátos kínai kultúra.
Kínai vaskor
A Tavasz és ősz korszaknak az ókori Kína történelemben a Csou-dinasztia második, a Keleti első periódusát nevezik. Ekkorra a Csou-ház már csak névleges hatalommal rendelkezett, a tényleges hatalmat az erősebb államok fejedelmei tartották kezükben. A legerősebb uralkodókat a többi fejedelem hegemónná választotta, s elfogadta azok fennhatóságát. A korszakot ennek ellenére mégis folyamatos háborúk, fegyveres konfliktusok jellemezték. A mezőgazdasági termelésben ebben az időszakban jelentek meg a vaseszközök, és általánosan elterjedt igavonó állatok használata. Fejlődött a vízgazdálkodás is, aminek következtében hatékonyabbá vált a mezőgazdasági termelés. A Tavasz és ősz korszakban élt Konfuciusz, akinek munkássága a kínai bölcselet kútfőjének számít.
A Hadakozó fejedelemségek kora a Csou-dinasztia második korszaka, amikorra a Csou királyi ház már minden hatalmát elvesztette, s a kínai területek felett hét nagyobb állam, Csi, Csu, Jen, Han, Csao, Vej és Csin osztozott. A korszak kezdetét az jelentette, amikor i. e. 453-ban a megelőző időszak, a Tavasz és ősz korszak legerősebb fejedelemsége, Csin három részre, Han, Vej és Csao fejedelemségekre szakadt. A Hadakozó fejedelemségek korát az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. Az i. e. 3. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: Csi, Csu és Csin. Végül az északnyugati Csinnek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és i. e. 221-ben egyesítenie egész Kínát, és Csin-dinasztia néven megteremtette az egységes kínai császárságot.
Korai császárkor
Csin-dinaszta megalakulásához, az a folyamat vezetett, amelyben a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 5–3. sz.) Kína területén több állam egymással folyamatosan harcolt. A fejedelemségek közül fokozatosan Csin állam emelkedett ki, amelynek erőskezű uralkodója, Jing Cseng i. e. 221-re legyőzte a rivális államokat, és egyesítette a kínai területeket.
Jing Cseng a „Csin Első Császára” nevet és címet vette fel, majd egy erős és, központosított birodalmat hozott létre. Fővárosát Hszienjangba költöztette, a fejedelemségek közötti falakat pedig leromboltatta. Az országot 48 tartományra osztotta fel. Egységesítette a hivatalnokszervezetet, az írásjegyeket, a pénzt és a mértékegységeket. Hogy letörje a konfuciánusok ellenállását, i. e. 213-ban elrendelte a nagy könyvégetést, majd több száz tudóst kivégeztetett. Nagyszabású építkezésekbe fogott, ő emeltette a mai Nagy Fal elődjét, hatalmas palotákat és síremléket építtetett magának.
i. e. 210-ben váratlanul meghalt, s trónja még zsarnokibb természetű, ám tehetségtelen fiára szállt. A birodalomban hamarosan elsöprő erejű felkeléssorozat tört ki, melynek eredményeképpen a Csin-dinasztia i. e. 206-ban megbukott, és helyébe a Han-dinasztia lépett.
Bár a Csin-dinasztia uralma másfél évtizedes uralkodás után összeomlott, az Első Császár intézkedései óriási hatással voltak a későbbi kínai történelemre: az ő uralma alatt alakult ki a központosított császári birodalom, a tartományi rendszer, az egységes hivatalnokapparátus, és az egységes írásrendszer.
A Csin-dinasztia rövid ideig tartó uralmát egy felkeléssorozat söpörte el. A dinasztia bukását követő zűrzavarból két lázadó vezér, Hsziang Jü és Liu Pang emelkedett ki, akik közül i. e. 202-ben az utóbbi kerekedett felül, megalapítva a Han-dinasztiát. Liu Pang kénytelen volt támogatóit, rokonait nagy földbirtokadományokkal jutalmazni, s a Csin-dinasztia bukásából okulva igyekezett minden tekintetben kompromisszumos politikát folytatni. A központi hatalom megerősödésére, a birodalom felvirágzására csak Liu Pang dédunokája, Han Vu-ti alatt került sor. Wu megfogadta egyik tanácsadója, Tung Csung-su javaslatát, s az ország államideológiájává a konfucianizmust tette, amely ekkor már legista elemekkel keveredett.
